Ez a blog arról szól, ami felbosszant. A vulgárateisták pedig minden nap képesek megnyúzni az idegrendszeremet legalább annyira, mint a bigott, vallási fundamentalisták és az egomán, new age felébredettek. Mivel az utóbbi kettő sokkal bonyolultabb, ezért rájuk majd később fordítok figyelmet és írom le, miért váltanak ki belőlem kompulzív fröccsöket, ha összefutok velük véletlenül egy szórakozóhelyen. De kezdjük is az elején!

Mi is az ateizmus?

Az ateizmus annyit jelent, hogy isten nélküliség (ógörög szóból: "a" - fosztóképző, "theos" - "isten" --> "atheos" - "isten nélkül"). Ergo aki ateista, az nem hisz semmiféle tudatos, morális entitásban, aki a világ fölött állna, valamint magát a világot sem tekinti egyfajta tudattal rendelkező entitásnak. Ergo az ateistának nincs az életében isten.
Az ateizmus csírája már az ókori görögöknél is megjelent, bár a filozófusok egy része inkább volt nevezhető deistának (isten vagy istenek léteznek, csak nem foglalkoznak velünk), sokszor taktikai okokból, ugyanis a társadalom java a hatalmon lévőkkel együtt teista állásponton volt.
Az ateizmus, mint kiforrott vallásfilozófia 2000 év múlva jelent meg, a felvilágosodás korában, karöltve a deizmussal [1], szekularizmussal [2], a tudományos metódussal [3], pozitivizmussal [4], a materializmussal [5], az empiricizmussal [6] és a liberalizmussal [7] (a végén összefoglalom röviden ezeket, mit jelentenek). Az ateizmus születésekor Franciaországban egy hatalmi átrendeződés zajlott: az abszolutista királyság és az őt támogató egyházzal szemben a világi, polgári tőkések erősödtek meg. Innen is láthatjuk, hogy az ateizmus nem csak egy elmélkedés volt abban az időben Isten nemlétéről - az ateizmus az akkor uralkodótársadalmi renddel szemben való lázadás is volt.
Mára a világ megváltozott. Az államok egy jelentős része szekuláris, a vallás és a hit szabadsága a legtöbb országban nagyjából megvalósult (ha belegondolunk, még Oroszországban is relatíve szabadon gyakorolhatják a csecsenek az iszlámot, csak ennek az az ára, hogy ágyútölteléknek használják őket a "békemisszióikban"). Akkor mégis, mit csinált Richard Dawkins, és a hazai ateisták egy hangos része? Ahhoz, hogy ezt megértsük, kicsit mélyebbre kellásni magunkat a vallásosságba - és talán a megértés feloldja legalább a nyomasztó értetlenséget is.

Lehetséges-e istenmentes vallást alkotni?

Rövid válaszom az, hogy igen, lehetséges. Sőt, tágabb értelemben véve az ateizmusnak nem szigorú feltétele a materializmus. Hogy egy popkulturális példát hozzak: Jedik. A Jediknek van egy vallási koncepciójuk: az Erő. Az Erő mindent áthat, mint egyfajta világlélek, ám ez a világlélek önmagában nem hoz döntéseket, hanem reagál az univerzumban élő tudatos lényekre. Ennek köszönhetően van vagy nincs egyensúlyban. Ergo az Erő nem egy istenség, hanem egyfajta misztikus, anyagtalan anyag, ami mindenre hatással van, viszont minden hatással van rá. Teista lenne egy Jedi? Semmiképp. A Jediknek nincs istene. Vallásosak a Jedik? Teljes mértékben! Vannak jellemző rítusaik, szabályaik, etikai kódexük, világ-narratívájuk, a lovagok pedig amolyan mágus-papjai a Jedi vallásnak. Hasonlóképp vallás a Sith is. Ez által értelmezhetjük a Csillagok háborúját egyfajta ateista vallási háborúként, megfűszerezve némi űrmágiával és high-tech fegyverekkel. Ha visszakanyarodunk a való világunkba, akkor ilyen ateista vallási szervezettel találkozhatunk az Anton LaVey-féle Sátán Egyháza képében - bár a sátánizmus cringe dolgai, mint például a szociáldarwinizmus, az megér egy másik misét.
Tehát a materializmus, empiricizmus és az ateizmus nem feltétlenül jár kéz a kézben, bár történelmi okokból kifolyólag szokás egy kalap alá venni őket. Valamint valljuk be, eléggé passzolnak egymáshoz.

Istenmentes vallás-e az ateizmus?

Alapból nem, de nyilván, ez ennél bonyolultabb. Az ateizmus egy vallási filozófia, ergo nem lehet értelmezni a vallásoktól különálló entitásként. Mint vallási filozófia, alapból nem vallás, hanem egyfajta elgondolás a vallásosságról. Az ateizmus megnyilvánulását igazából én egy skálán látom, mint a vallásosságot - egyik végén az úgymond "puha" ateizmussal, a másik végén pedig a "kemény" ateizmussal. Szerintem a legtöbb ateista ezt a puha ateizmust képviseli: még ha fölöslegesnek is tartja a hitet valami transzcendens dologban (nem létezőként gondolva rá), akkor is elfogadja a vallást, mint egyfajta morális filozófiát, amiből rengeteg kulturális és etikai dolog fakad - ergo elfogadja például a keresztény etikát vagy erkölcsöt, vitázik vele, ám megkíméli magát Isten gondolatától.
A kemény ateisták ezzel szemben fürdővízzel együtt dobják ki a gyereket - az ablakon. A Weisshaupt féle bajor illuminátusok remek példái a kemény ateizmusnak. Az elgondolásuk szerint a vallásos tanokra abszolút nincs szükség, hiszen az ember rendelkezik intellektussal, ami alapján képes eldönteni, mi a helyes - és mi nem. Innen is jön a neve az illuminátusoknak - az "illuminatio" megvilágosodást jelent, és az ő koncepciójukban ez az intellektus fényét jelenti. Ha a leggyakoribb formáját nézzük ennek, akkor az talán az a mém, miszerint "nincs szükséged bugyuta babonákra, hogy jó ember legyél" írja le a legjobban az egészet. Nem ellenzi a vallást, viszont semmilyen szín alatt nem tartja szükségesnek.
És mint minden filozófia, valamint világnézet esetén, itt is meg tudok mondani egy harmadik csoportot, akik fordítva ülték meg a lovat: a vulgárateistákat.

A vulgárateizmus bugyutaságai

Radikálisan vallásellenesség: A vallás lett számukra a megrontó, az Erő sötét oldala - Ferenc pápa meg a jelenlegi Sith nagyúr. Minden társadalmi progressziót a vallás ront el és hátráltat. Bezzeg ha mindenki ateista lenne...! Itt elfelejtenek pár dolgot. Egyrészt a vallás sokszor nagyon is rossz ideáknak volt az ellenlábasa. Descartes például az állatokat automatonnak írta le, amik nem szenvednek, hisz nincs tudatuk - a katolikus egyház reakciója pedig létrehozta az állatvédelmet. Egy jó ideig a katolicizmus volt az, ami ellenállt az eugenikának és a rasszizmusnak is, hiszen mi mind Isten teremtményei vagyunk, mind Ádám és Éva leszármazottai, és igazából a hited és a lelked tisztasága számít Istennek, nem a bőrszíned (ez később megváltozott, de erről is később fogok írni). Ráadásul ha Ferenc pápa lenne a világ politikusainak és tőkéseinek helyébel, lehet, hogy nem fordulnánk fel klímakatasztrófában. Nem is beszélve mindarról a művészeti és tudományos (!) eredményről, ami az egyházak keretein belül keletkezett. Ebből a kedvencem a mendeli genetika.

Messianisztikusság: A tudományt helyezik egyfajta messianisztikus és fetisizált pozícióba. Ami a keresztényeknek Jézus második eljövetele, az a vulgárateistának a tudományos progresszió. Gyakorlatilag a tudományos progresszióban látják mindennek a megoldását. Viszont van egy bibi: a moralitásunkat nem lehet objektíven szemlélni. Nem lehet feltalálni, nem lehet megmérni, hacsak nem kezdünk el babrálni a szociáldarwinizmussal, vagy valami kollektivista legfőbb jóval... Egyenes lenne így az út a krindzstől az elátkozottig.

Szűk látókör: A tudomány felkent kereszteslovagjai ignorálják a vallásantropológiát és a vallástörténetet - azokat a tudományágat, ami a vallást szekuláris módon, mint társadalmi jelenséget és mint viselkedést tanulmányozza. Én a helyükben nem lennék ennyire ignoráns ezzel szemben. Nem megérteni akarnak, hanem küzdenek - ezzel igazából szembeköpve az általuk szent tehénné fetisizált tudományt is. Ha van morális értéke ugyanis a tudománynak az szerintem az, hogy ne ítélkezz, hanem törekedj a megértésre. Például attól nem leszel keresztény, hogy megkeresztelnek. Ez sok kereszténynek sem teljesen tiszta. A csecsemőkori keresztelés szokása azért alakult ki, mert ezzel a rituális mosdatással válhat az ember szabaddá az eredendő bűntől, így ha meghalt volna a baba, akkor instant a Mennyekben találja magát a lelke. Ezért keresztelték meg még a halva született gyermekeket is, és ezért hívják a sajnálatosan elhalálozott gyermekeket Aprószenteknek.

Nem szekuláris: Természettudósként teljes mértékig aláírom, hogy a tudományos metódus működik, viszont a tudomány szekuláris dolog. Nem arra való, hogy teológiai vitákat folytassanak le vele. A tudomány a világ megismerésére szolgál - és édes mindegy, hogy mit hiszel arról, hogy jöt létre a világ. Gyakorlatilag ugyan azt csinálják, mint a fanatikus keresztény tudósok, csak pepitában. És szerintem ez a leggázabb.

Tehát a vulgárateizmus nagyon is olyan nekem, mint egyfajta grassroots [8] vallási mozgalom:
-Nincs hivatásos intézményes teste és szervezeti hierarchiája
-Van morális értékrendje, amit a materializmus, empiricizmus és a tudományos metódus morális fetisizációja alkotja
-Vannak specifikus rítusai, mint például a cáfolatok recitálása vallásos emberek számára
-Van közössége.
Sőt, néhol szektárius viselkedést is látok benne:
-Ha bármi is megingást tapasztalnak az értékrendedben, akkor kiátkozhatnak, mint babonás téveszmést.
-Vannak karizmatikus vezetői (például Richard Dawkins - kár érte pedig)
-Jelen van a mi versus ők dinamika: a felvilágosult ateisták versus a babonások
-A folyamatos vallásellenes kampányt pedig nevezhetjük nyugodtan térítő-munkának

 Én megértem azt, amit gondolnak. A vallási intézményeknek sok ganéság köszönhető, és a mai napig sok ganéságot követnek el. Ha van egy mód viszont erre, akkor talán az invizítori buzgómócsingság helyett érdemesebb lenne csendben leülni, figyelni és megpróbálkozni valami igazán tudományhoz méltó dologgal: látni a dolgokat a saját értékrendünkön túl. Valamint Anu szerelmére könyörgöm, ne kenjük már a világ összes bűnét a komplett társadalmi gépezetünk egy elemére - hagyjunk belőle másoknak is!

[1] Deizmus: a deizmus szerint létezik Isten/istenek, csak épp tesznek ránk magasról
[2] Szekularizmus: a vallási és a hatalmi intézmények elválasztása egymástól, ez által az a hatalmi intézmények világi alapokon való működtetését jelenti.. Szűkebb értelemben az állam és az egyház szétválását, tágabb értelmében a civil hatalmi központok (sajtó, oktatás) és a vallás szétválását.
[3] Tudományos metódus: azon gyakorlatok összessége, ami alapján művelik a tudományokat. 
[4] Pozitivizmus: a pozitivizmus szerint minden dolog értelmét meg lehet határozni objektív eszközökkel, ez által mindenről szerezhető biztos, objektív tudás.
[5] Materializmus: azon elképzelés, miszerint nem létezik semmilyen transzcendens dolog az anyag fölött/mellett. Ellentéte az idealizmus, ami szerint az anyag valójában tiszta szellemi koncepciók visszatükröződése.
[6] Empiricizmus: azon elképzelés, ami szerint minden koncepció valamilyen tapasztalatból származik ésa tapasztalataink alapján a világ megismerhető. Ellentéte a szkepticizmus, ami az érzékeink csalhatóságából indul ki.
[7] Liberalizmus: az emberi szabadságra, a szabadságának megéléséhez való jogára és a szabad akaratra alapozó politikai eszme.
[8] Grassroots mozgalom: magyarul alulról építkező mozgalom. Jellemzően lazán szervezett és koordinált sejtekből álló, önszerveződő mozgalmak, amik egy téma köré jönnek létre.